kitárt kezek (lat. manus expansae): az imádkozás szent jele. - Szinte az összes műveltségekben az imádság jele, mert az Isten előtt kitárult, hálaadó v. kérő lélek szimbóluma. Kifejezi az égi haza utáni vágyat, a kicsinyek segélykérését. A sumér, asszír-babiloni és egyiptomi ábrázolásokon éppúgy feltűnik, mint a Szentírásban. A K-i kultúrákban a tenyér az ég felé, a hellén és római műveltségben a két tenyér egymás felé néz. - A Szentírásban az Egyiptomból való →kivonulás után Mózes ~kel imádkozott a hegyen, míg Józsue az amalekitákkal harcolt; a hosszantartó imádság alatt Áron és Húr támogatták Mózes lehanyatló karjait (vö. Kiv 17,8-16; →imádkozó testtartás). - A keresztényeknél a ~ ugyanígy az imádkozó lélek szimbóluma, de a megfeszített Krisztusra is emlékeztet. A lat. szert-ban a legutóbbi időkig szabály volt a tenyerek egymás felé fordítása (→orante). **

Radó 1961:40.